Város lányai
szerző: Bányai Kornél
Virágos szavaim megszenesedtek, tompán kopognak,
fekete koporsókon így koppan tompa hörgéssel a hant.
Így koppan tompa hörgéssel a hant, veszendő
sorsok így sülyednek el, tiétek most a sóhajom,
havasi kürtök sírnak messziről ha rátok gondolok!
Szennyes falak között ti vagytok a föld: virágok gyümölcsök
erdők illata drágakő és sok szép ragyogás tirajtatok!
Sok szép ragyogás tirajtatok: verőfény őszi lombon,
de jaj eltipornak az éjszakák mint duhaj suhancok
s nehéz sírások savában ázik a csókért cserélt kenyér!
Látom, már rátok tetoválja titkos ábráit a halál
s az elrontott játékszer nemsokára hűs dobozba hull.
Nemsokára hűs dobozba hullnak letörnek sorba minden
magosba nyúló vágyak hókarjai és egyre csöndesebb
a csókos únt robot a láz mi vérbe és velőbe ront.
Már sóhajom küldöm felétek tompa jajjal,
tudom nincs nálatok veszendőbb ó hervadó tavasz!
Ó hervadó tavasz tudom mi fájdalom örökké forduló kés
a csók mely csak halált bont élet helyett, ó jaj már sohatöbbé
nem csüng tirajtatok tejért esengő csengő lágy gyermeki száj!