A lap feldolgozottságának foka

Utolsó szonett Eadhoz

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Utolsó szonett Eadhoz
szerző: Anton Wildgans, fordító: Juhász Gyula
(Juhász Gyula, 1913)

Nem bánt, hogy valami másképp esett,
Mint a szerelmi vágy előre szánta,
Kezembe szállott egy kedves madárka,
Elszállt, sugallván ezt az éneket.

Hiszen miatta lett e szűk jelen,
Mely az idő árjába folyna vissza,─
Az eltűnő gyönyörtől szűzi tiszta,
Örök valóra váló győzelem ...

Az úton, amely a sírkertbe lép,
Földem felé tart holmi szőkeség,
Már mosolyogva rám szemet vetett.

Hogy mit művelt velem, sohase tudja,
E nimfa, mely faunnal incseleg,
Nem volt Ead, de én Pán lettem újra.