Utolsó fejezet
szerző: Gárdonyi Géza
Az idők utólján ismét elküldeték Gábor arkangyal a Földre Istennek parancsolatával:
Hogy hozná fel a Földről ami megmenteni való.
Mert megaggott immár a teremtett világ, és csak kevés maradék lézeng vala már a Földön az emberi nemből.
S Gábor arkangyal visszatére harmadnapod, nem hozván egyebet magával, mint egy könyvet.
Letevé pedig a könyvet az Urnak lába elé, mondván:
- Ime Uram.
És mondá ismét:
- Ez az egyetlen érték, amelyet odalenn találtam, s amelynek kár lenne elvesznie a mulandóság világában.
A könyv pedig, amelyet az angyal felhoza, nem vala más, mint a Biblia.
És az Ur monda:
- Helyhezd a mennyek asztalára, és szólítsd az én szolgámat, Mózest.
És az angyal szólítá Mózest.
Mózes pedig előjövén a szentek seregéből, hétszer meghajlék az Ur előtt és leborula.
Az Ur pedig szóla, a könyvre mutatván:
- Ird meg az utolsó fejezetet!
Mózes eltakarta köpönyegével orczáját felelé alázatosan:
- Mit írják Uram?
És az Ur felelé:
- Amit látsz, hogy ez órában cselekszem.
S kinyujtá kezét, cselekvék.
Mózes pedig fölvevé a tollat, s íra a könyvnek utolsó lapjára, amely tiszta vala; íra, azonképpen amint az Ur cselekvék, vagyis ezeket:
UTOLSÓ FEJEZET
1. Az idők utolján látá Isten, hogy a világ elérett vala.
2. Kinyujtá tehát kezét és monda: - Szűnjék el az ember a Földön!
3. S a Földön élő emberek azonnal elaluvának, s testök visszaomla a porba, amelyből vétetett.
4. És monda ismét Isten: - Szűnjék meg minden állat!
5. S a madarak legott lehullának a fákról s a levegőégből; a csúszómászó állatok elhanyatlának a fűben; a halak felvetődének a víz színére; és minden teremtett állat eldőle, meghalván.
6. És mondá ismét az Ur: - Szűnjék meg minden növevény!
7. S az erdők legott megsárgulának; a fák leejték lombjaikat, a virágok elhervadának, és a mezők elaszának, mind az utolsó fűszálig.
8. A föld pedig puszta lőn, üres és csöndes.
9. És monda ismét az Ur: - Romoljon egybe a szárazföld és a víz!
10. S legott feltornyosulának a vizek, és egybeszakada nagy zúgással tenger és szárazföld.
11. S monda az Ur végül: - Legyen sötétség!
12. S legott elfeketedék a Nap és elhala a Hold és kialuvának a csillagok, elmulván mindenek mindörökre.
13. S lőn ismét sötétség.