Tudom, hogy eljön...

A Wikiforrásból
Tudom, hogy eljön...
szerző: Komjáthy Jenő
Szenic, 1891. március 27.

Tudom, hogy eljön az a nap,
Mindennél szebb, hatalmasabb,
Nagy álmod, Ifjuság!
Ha azt a szót kimondom,
Ha a zászlót kibontom,
Elsápad a világ.

Tudom, hogy lesz még oly idő;
Melynek gyönyöre széditő,
Haragja fergeteg.
Berohanok a viadalba
És diadalról diadalra
Ragad majd engemet.

Tudom, hogy eljön az a nap,
Mely nékem is hatalmat ad
Majd a szivek fölött.
Járok biborlepelbe,
Magasztva s ünnepelve
Az emberek között.

Tudom, hogy a jövő enyém;
Ki csüggött kérész életén,
Csak az lesz puszta por.
A fellegekbe épül
Dicső nagy példaképül
A fájdalom-lobor.

Tudom, hogy eljön az a nap,
Midőn szabad leszek, szabad,
Ur önmagam felett.
A láthatár kitágul,
Alkotva, messze száguld
A szárnyas képzelet.

Ah, eljön, el, a szép idő!
Gyönyörje; üdve széditő,
Haragja fergeteg.
Berohanok a viadalba,
És diadalról diadalra
Ragad majd engemet.