Triolettek

A Wikiforrásból
Triolettek
szerző: Kisfaludy Károly

                       I.

Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem gyönyörben olvadoz;
S bár rettegek, ha más szerelmet int,
S tömjént hódolva kellemeidre hint:
Midőn bájos szemed reám tekint,
Szívem biztos reményre lobbadoz,
S ég, föld ezer kéjben ringat megint:
Így boldog én! nem érzek semmi kínt,
Midőn bájos szemed reám tekint,
S egész létem gyönyörben olvadoz.

                       II.

Bár a sors tőled messze zára,
Mig e szív ver, csak érted ég.
Édes szerelmed bájsugára
Általhat éltem alkonyára,
S bár a sors tőled messze zára,
Szent kéjre int emléke még;
S ha ébredsz lantom hangzatára,
Egy könny legyen hüségem ára,
Hogy bár a sors oly messze zára,
E szív mégis csak érted ég!