Tréfás rímek esőben
Unod magad? ─
─ Ez az eső
csak úgy szakad,
reánk les ő.
Veszem paripám,
az jó barát,
meggyujtja lám
egy csöpp zsarát.
Te, messze vagy,
mint a madár,
s eszedbe jár
a fény, a nyár.
A járda künt
köd, csunya lom,
lelkemre csüng
az unalom.
A csöppeket
csak hallgatom,
hűs görgeteg
az ablakon.
Hull nedvesen
a rút eső,
s ez, kedvesem
nem jóleső.
Szólnék neked
most:"hallali".
A hang rekedt,
nem hallani:
csak a vizet,
amely izeg-
mozog, sziszeg,
zuhog, zizeg.
Nem lát a szem. ─
S nem hallod azt
az édesen
síró panaszt?...
Nem én, nem én:
ez a kemény,
vad, verdeső
eső, eső...