Toldi
| Toldi szerző: Arany János | Első ének → |
1846.
‚Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról…’
Ilosvai
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.
Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját,
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,
‚És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.’[1]
- Első ének
- Második ének
- Harmadik ének
- Negyedik ének
- Ötödik ének
- Hatodik ének
- Hetedik ének
- Nyolcadik ének
- Kilencedik ének
- Tizedik ének
- Tizenegyedik ének
- Tizenkettedik ének
- ↑ Az ezen ‚_’ jeggyel felhozott helyek Ilosvaiból vannak átvéve. A. J.