Tizennyolcadik

Tizennyolcadik szerző: Balassi Bálint

Kiben örül, hogy megszabadult az szerelemtől

azon nótára


1 Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek,
     Szerelemtől nincsen bántása én szívemnek,
     Vagyok békességes, én elmém már csendes, nincs gyötrelme lelkemnek.

2 Megszabadult rabhoz hasonló állapotom,
     Mint szinte annak, nékem sem volt szabadságom;
     Én nagy szerelmemben, mint gonosz tömlecben, éjjel-nappal volt gondom.

3 Szabadon örülök minden múlatságoknak,
     Búsultát sem gyakran látják vidám orcámnak,
     Azért, mert köteles nem vagyok szerelmes senki ékes voltának.

4 Örülök, röpülök, nemkülönben, mint karul,
     Kinek sárga lába lábszíjakbúl szabadul,
     Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem szerelem békójábúl.

5 Kell immár énnékem csak jó ló, hamar agár,
     Ifjak társasága, éles szablya, jó madár,
     Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen jó borral teli pohár.

6 Kegyesek, szép szüzek reám bár úgy nézzenek,
     Valamint akarják, azzal mind egyet érnek;
     Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvekkel többé vízre nem visznek.

7 Vehetnek ifiak, vének példát énrólam,
     Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam;
     Néha mint örültem, néha kesergettem, mint nyughatatlankodtam.

8 Ója, en a tanács, szerelemtől meg magát
     Minden, ki kívánja életének nyugalmát,
     Mert ki azt követi, higgyed, kínját érzi, vészi gonosz jutalmát.

9 Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével,
     Gyűlésben indulván jó ruhás legényekkel,
     Hozzám hasonlókkal, vitéz ifiakkal, nem kehegő vénekkel.