Tizenkilencedik

Tizenkilencedik szerző: Balassi Bálint

Titkos szerelméről szerzette

azon nótára


1 Vajha én tüzemnek nagy tűrhetetlen volta,
     Ki titkon énbennem életemet fogyatja,
     Olyan természető volna, mint egyéb tűz, dolgom mind helyin volna.

2 Mert egyéb tűz nemcsak önnenmagát emészti,
     Hanem mindent, amit szene gyújt, elégeti,
     Amit lángja elér, szinte úgy, mint magát, úgyan hamuvá tészi.

3 De nagy szerelemtől én meggyúladott tüzem
     Csak egyedül nékem megemészti életem,
     Szeretőmet penig, kihez égek fottig, csak fel sem gyújtja nékem.

4 Régtől fogva égvén, lassan-lassan elfogyok,
     Szinte mint magátúl gyúladott fa, oly vagyok,
     Titkos szerelemtől, mint tűz hévségétől fa, én is úgy száradok.

5 Miképpenhogy az oly tűznek nincs semmi lángja,
     Ki magátúl gyúlt fát az erdőben fogyatja,
     Én szerelmemnek is, noha nincsen híre, de életemet rontja.

6 De ámbár romlanék, csak egyedöl ne élnék,
     Ki úgy lehetne meg, ha én attól szót vennék,
     Azki én szívemnek királné asszonya, ha annál kedvesb volnék.

7 Mint én, hogy így égjen, enmagam sem kívánom,
     Kínját nem akarom, mert őtet igen szánom;
     És csak úgy szeressen, hogy el ne felejtsen, meg is enyheszik kínom.

8 Hiszem, hogy nem lenne hozzám oly háládatlan,
     Szerelmem jutalma tőle nem lenne tiltván,
     Csak megismérhetne, sok kínom helyébe jóval lenne énhozzám.