Tizenharmadik

Tizenharmadik szerző: Balassi Bálint

Kit egy szép leány nevével szerzett

az nótája az „Régi siralmas”


1 Siralmas nékem idegen földen már megnyomorodnom,
     Szívem meghervadt nagy bánat miatt, nincs már hová fognom.

2 Laktam földemről, szép szerelmemről mikor gondolkodom,
     Jutván eszemben, ott én mint éltem, könyveimet hullatom.

3 Mint az szarvasfi anyja után rí, ha tőle eltévedt,
     Szívem úgy hal, vész, halálra már kész, hogy oda nem mehet.

4 Már ha nem látom, bár csak hallanom adná Isten őtet,
     Ki vélem együtt sok szerelmet tűrt, vennék mégis kedvet;

5 De igen ritkán és bizontalan hírt felőle hallok,
     Akkor sem mérem őtet kérdeznem, mint rab, csak hallgatok:

6 Ki miatt kedvem szinte oly nékem, mint nap az esőben,
     Vagy mint az zöld ág, ki hamar elagg téli rút időben.

7 Vagyok már szinte özvegy gerlice, szomorú én éltem,
     Nem kell aranylánc, sem penig víg tánc, nincs semmihez kedvem.

8 Felejtett árva itt, mint pusztába, csak remete módra
     Tengek, nem élek, lenni sem lélek, mert jutottam búra.

9 Ti mezők, hegyek, berkek, szép völgyek, kikben gyakran jártam,
     Szép szelíd vadat, hangos madarat ott hallottam, láttam,

10 Isten hozzátok, s adja, rajtatok az avagy örvendjen,
       Azki engemet akkor szeretett, mostan se feledjen!