Tizenegyedik

Tizenegyedik szerző: Balassi Bálint

Borivóknak való. In laudem verni temporis

az „Fejemet nincsen már” nótájára


1 Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
     Mindent egészséggel látogató ege,
     Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

2 Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
     Néma fülemile torkát kiáltásra,
     Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

3 Néked virágoznak bokrok, szép violák,
     Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
     Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

4 Mert fáradság után füremedt tagokat
     Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
     Új erővel építvén űzéshez inokat.

5 Sőt még az végbeli jó vitéz katonák,
     Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,
     Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.

6 Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
     Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
     Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.

7 Újul még az föld is mindenütt tetőled,
     Tisztul homályából az ég is tevéled,
     Minden teremtett állat megindul tebenned.

8 Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
     Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,
     Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!