Tizenötödik

Tizenötödik szerző: Balassi Bálint

Ad apes

az lengyel ének: „Byś ty wiedziała” nótájára


1 Hallám egy ifjúnak minap éneklését,
     Egyedül lévén egy kertben törődését,
     Hol hallgatja vala méheknek zengését.

2 Gyötrődik magában, mert forog eszébe
     Szép szerelmesének gyönyörű beszéde,
     Azért énekének így lészen kezdete:

3 Nagy méltán bizony sokszor panaszolkodom,
     Szerelem hamis voltán ha gondolkodom,
     Hogy azt szeretteti vélem, ki gyilkosom.

4 Nincs semmi hálája jó szolgálatomnak,
     Szerelmemért csak jó szót is ritkán adnak,
     Így sem élnem s halnom énnékem nem hadnak.

5 Óh, kegyetlen, miért vagy gonosszal annak,
     Ki téged mindenkor tart boldogságának?
     Csak engem tartasz-é gonosz-akaródnak?

6 Ezt mondván azonban fordula méhekhez:
     Hallván zengéseket monda: Ez mit jegyez?
     Azért nékik szólván lőn beszéde emez:

7 Ő szól: De ti, mézet győtő bolond méhek,
     Rózsán, violákon itt mit szedegettek?
     Ha mézet kerestek, azt nem itt lölitek,

8 Hanem az én szerelmesem édes száján
     S megért cseresnéhez hasonló ajakán,
     Ott mézet találtok eleget mindnyájan.

9 De meglássátok, hogy az méz-elszedésben
     Fuláktok ne ejtse őtet szerelemben,
     Mert higgyétek, viszont lésztek büntetésben.

10 Mert mint szájatoknak hogy vagyon fulákja,
       Így ő szemének is vagyon nagy hatalma,
       Megsért szerelmével, mihelyen akarja.

11 Ő tekintetében villámik szerelem,
       Kivel néha megöl, néha éleszt engem,
       Örömre, bánatra csak ő én vezérem.

12 Mondok: Ha ki őtet köztetek megsérti,
       Szerelem nagy kínját viszont az megérzi,
       Mert bosszúját azzal szokta megállani;

13 Szinte így gyötrődtek, mint szinte enmagam,
       Ha nem fogadjátok nékem igaz szovam,
       Azért ám lássátok, én igazat mondtam.