Titkos jelirás

A Wikiforrásból
Titkos jelirás
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Király szolgálatában
Bölcs diplomata-had,
Forgasd mind szaporábban
Rejtélyes tolladat.
A titkos jelirás oly
Nagy tiszteletre költ...
Pedig azért magától
Forog tovább a föld.

Szép úrnőmtől jött máma
Hozzám ily jelirás:
Szép lelke találmánya,
Szívéből kelt varázs;
Gazdag szerelmi csoda,
Szűzi lepel alatt,
A köztünk ide-oda
Áramló akarat.

Ezer s ezer virágból
Font fűszeres csokor,
Száz angyalröptü vágytól
Megnépesült fasor,
Az égbe tarkán lengő
Madárkák ezere,
S alant üdítve rengő
Daloknak tengere,

Föltétlen vonzás képe
Kétszínű jegy alatt,
Mely velőnk velejébe
Mint nyílak éle hat ─
Mit kedvesem talált ki,
Tudom, hogy régi csel -
Nos vegye hasznát bárki,
De ne árulja el.