Tisza kontra Zeppelin
szerző: Tóth Árpád
Bécs ma roppantul örül,
S zajosan özönli körül
Zeppelint,
Kit léghajójával a lég
Elég
Könnyen emelint.
Szóval Zeppelin vígan él
A népszerűség kenyerén,
És direkt jól érzi magát
A bécsieknek tenyerén.
Ő az, kiért a gyerekek
Felöltöznek fehérbe,
Viszont a frakkos öregek
Berúgnak érte,
Felköszönti hajlongó testtel
A főpolgármester,
S ő az, kit kebelére rázár,
És megcsókol a császár!
Pedig,
Kérem,
Én nem is értem,
Zeppelin miért hetvenkedik?
Én ilyesmit gondolok:
Hát olyan körmönfont dolog
Egy rongyos léghajó?
Na jó,
Én elhiszem most iziben,
Hogy a langyos levegőbe
Oly könnyen lebeg ő be,
Mint hal úszik a viziben,
S hogy könnyen lendíti a szárnya,
Bár hajója egy nagy kaszárnya.
Na jó,
Ez mind igaz,
De jegyezzük meg, hogy nem mindig az
Az ünneplések méltó tárgya,
Kiért a nép torkát kitárja.
Én nem vagyok irígy,
De így,
Bár ő az, kit ünnepel ünnep,
Azt mondanám a Zeppelinnek:
Kuss!
Bécsben ma nem maga
A fő aviatikus!
Mert ma ment fel a Burgba
Egy kiváló úrka,
Akihez mérve, lássa ön be,
A maga gömbje
Csak egy szerény hurka,
Mert ez az úr
A Tisza!
Abbiz a!
Ő ugyan - mert a helyzet kritikus -
Titkolja, hogy ő aviatikus,
De kedves Zeppelin, majd nézze meg,
Az az idő már közeleg,
Hogy sikerül neki összeköpülni
A kabinetjét, s dühöngeni kezd,
Kedves Zeppelin, majd nézze meg ezt,
Hogy fog Tisza a sárgába - röpülni!