Thornton Wilder: Heaven's my Destination
| Thornton Wilder: Heaven's my Destination szerző: Szerb Antal (Sorsom az ég) |
Ma már csaknem közhely, hogy Amerika nemcsak a dollár (az egyre bizonytalanabb dollár) és a business (az egyre gyatrább business) hazája. Művészi szempontból ma Amerika az az ország, ahol a legtermékenyebb talaja van a romantikának. Hogy ez így van, egyaránt szerepet játszik abban az amerikai civilizáció viszonylagos fiatalsága, az amerikai nép kedélyének gyermeki volta, és az, hogy ők még közvetlenül reagálnak olyan élményekre, amelyeknek a hatása Európában már elkopott. Az amerikai romantika közismert megnyilvánulási formái az amerikai film és a detektiv- és cowboy irodalom. De éltető erő az amerikai romantika magasabb művészi síkon is. A mai regényírás romantikus szellemű megújhodásának Amerika az igazi hazája.
Az amerikai újromantikus regény-mozgalom a háború utáni években indult meg. Vezéralakjai a nálunk sajnálatosan kevéssé ismert James Branch Cabell, továbbá a nálunk is ismert Joseph Hergesheimer, John Erskine, Willa Cather és Thornton Wilder. Igen jellemző, hogy Cabell, Erskine és Wilder irodalomtudósokból, francia-szakos filológusokból lettek írókká, és közülük Erskine és Wilder egyetemi professzorok. Művészetük a kultúra virága, magából az irodalomból, irodalmi és históriai kiváncsiságokból és megrendülésekből táplálkozik, legfinomabb párlat, esztéta-irodalom. Az amerikai újromantikus írók esztéták a szónak minálunk már elavult értelmében, ahogy a századvég emberei, pl. Wilde Oszkár esztéták voltak. Hisznek a szép dolgok önmagukért való értelmében (a thing of beauty is a joy for ever, mondta egykor Keats, akit mindinkább a legnagyobb angol költőnek kezdenek tartani) – és a szépségen kívül más nem igen érdekli őket.
Közülük a leg-«palatábilisabb», ahogy ők mondják, a legízletesebb Thornton Wilder. Első regénye, amellyel híressé vált, a Bridge of San Luis Rey volt. Magyarul is megjelent Szent Lajos király hídja címen, Kosztolányi Dezső fordításában.Világ sikere arányban állt művészi értékével.
Nagy regénytechnikai újítása egy zseniálisan keresztülvitt reakció volt a kor regényírásbeli irányai ellen. A modern regényírás nagyjai ugyanis általában arra törekednek, hogy a regényt felszabadítsák a forma minden nyüge alól, hogy csak közvetlen gondolat- és élmény-közlés legyen. Proust, Jules Romains, Joyce, C. J. Powys, a formátlanságnak mind egy-egy új iskoláját alapították meg hatalmas és khaotikus regényeikkel. Thornton Wilder regénye viszont tiszta forma, klasszikus egyenességű kompozició.
A Bridge of San Luis Rey sikere révén a közönség figyelmes lett Thornton Wilder előző regényére, a Cabalára is. A Cabala talán még a Bridgenél is finomabb, előkelőbb, a futólag érintett lelki válságok leírásában még tartózkodóbban mesteri. Mindkét regény különös inyenc-öröme, hogy egy-egy irodalomtörténeti nagyság szerepel benne álnéven, mintha az író azt mondaná: ez nem tartozik mindenkire, ha nem akarod, ne vedd észre, hogy a Bridgeben Mme de Sévigné portréját kapjuk, a Cabalában pedig Keats halálának megrendítő történetét.
Harmadik regénye, a Woman of Andros, csalódás volt Wilder híveinek. Ez a regény (Sappho története) már túlságosan is finom és előkelő. Annyira, hogy már hiányzik belőle minden couleur locale, már elveszt minden talajt a lába alól és a multszázadi ál- és utóklasszicizmus aranyozott gipszfelhői közt lebeg. Történelemlátása is hamis, az író amerikaiasága éppen ott érződik, ahol legkevésbbé szabadna: nem valószínű, hogy a régi görögöknél is a nők a férfiaknál műveltebbek és magasabb szellemi igényüek voltak, akár a mai Amerikában. A legközismertebb görög házaspárnak, Socratesnek és Xantippének a története valahogy nem ezt bizonyítja.
Legújabb regénye, a Heaven's my Destination, talán a Woman of Andros reakciójakép, talán a Woman of Andros viszonylagos sikertelenségének a hatása alatt keletkezett. Ez nem történelmi regény, nem is játszódik ősi kultúrájú és romantikus országokban, hanem az Egyesült Államokban, a legpolgáribb, legpuritánabb hajlandóságú emberek között. A történet eléggé mindennapi. Az ember azt hihetné, hogy Wilder feladta újromantikus attitüdjét és realista regényíró lett. De ez csak látszat. Wilder realista regényíró, amennyiben Cervantes is az volt: a külső világ tekintetében. De Don Quijote személye magában hordozta minden romantika álomragyogását. Általában az egész regény a Don Quijotera emlékeztet. Tulajdonképpen négy sornyi címe van:
- George Brush is my name,
- America's my nation,
- Ludington's my dwelling place
- And Heaven's my destination
(George Brush a nevem, Amerika a nemzetem, Ludington a lakóhelyem és a mennyország a rendeltetésem.)
Ezt a versikét amerikai iskolásgyermekek szokták felírni a füzetkéjükre. A regény hőse, Brush, egész életén át jó kisfiú és mintadiák marad. Mindig szorgalmas és derék, mindig tanul és mindig szóról-szóra megfogadja a jó tanítók szavát. A jó tanítókat később Gandhinak és Tolsztojnak hívják. A jó kisfiúnak kritikája nincsen. Olyan jó kisfiú, hogy az élethez sosem érkezik el. Sosem tanulja meg, hogy a szép elvek, amelyeket tanult, a gyakorlatban nem állják meg a helyüket, hogy a világban csak az boldogul, aki alkalmazkodni tud, és alkalmazkodni annyi, mint megalkudni. Brush nem alkuszik meg, jóllehet háromszor bebörtönözik, mindenki utálja és a legjobb barátai félig agyonverik. Nem alkuszik meg, és azért mégsem hős és nem jellem, nem tragikus, mégcsak nem is rokonszenves alak. Nem alkuszik meg egyszerűen azért, mert mérhetetlenül ostoba, mert jó kisfiú, aki az élet felnőtt oldalaihoz sosem jut el. Hiába tesz nagyszerű és önfeláldozó tetteket – másokon nem segít vele és maga sem lesz lélekben gazdagabb. Don Quijote harcol a szélmalommal.
A könyv elején mindjárt bebörtönözik, mert egy félig-tönkrement bankban előadja, hogy a kamat bűnös dolog. Később megint börtönbe kerül: ugyanis egyszer egy üzletben van, amikor bejön egy revolveres álarcos rabló. Brush az előző beszélgetés során megtudta a tulajdonosnőtől, hogy hol tartja a pénzét. Ezt közli a betörővel, azután a segítségére van, hogy megszökjék. Mindezt azért teszi, mert Gandhi tanaiból merített meggyőződése szerint a betörőre ez a jelenet olyan nagy hatással lesz, hogy megváltoztatja életét. Azután, hasonló elvi okokból, feleségül vesz egy nőt, aki azonban nem bírja ki sokáig, hogy egy elv felesége legyen és ott hagyja. Ez a csalódás azután még Brusht is megrendíti hitében. Ráeszmél, hogy az embereket nem tudja megjavítani, és hogy az embereknek talán nem is olyan nagy baj, ha nem javulnak meg. De azután mégis meggyógyul, és újra a régi lesz. Thornton Wilder ebben a könyvben is megtartja bámulatos kompoziciós érzékét. Bár a történet lazán összefüggő események sorozata, mégis úgy érezzük, nincs benne egy felesleges szó sem, semmit sem lehetett volna kihagyni vagy máskép mondani.