Thalès Bernard: Mélodies pastorales

Thalès Bernard: Mélodies pastorales
szerző: Arany János

A kritika első alkalommal a Szépirodalmi Figyelő 1861. I. évfolyam, 94. lapon jelent meg, aláírás nélkül.^[1]

THALES BERNARD, irodalmunk jóakaró ismertetője, most eredeti költeményeket közöl MÉLODIES PASTORALES czím alatt. Mi legalább körűlforgattuk az ívet (3-ième Livraison), megnéztük felűl, alúl, elűl, hátúl, mindenütt, de semmi jele, hogy e versek fordítás gyanánt szerepelnének. Ez eredeti költemények közt van egy, melyet ide igtatunk, s mellé Petőfi hason tartalmú dalát. Az eszmék találkozása meglepő, egész a plágiumig.

              L’AVERSE
Il pleut, il pleut, il pleut à verse,
Mais ce sont des baisers, ma foi;
Ta bouche au hasard les disperse,
Sur les lèvres embrasse-moi.

Voici l’éclair blanc qui scintille;
Chère enfant, il part de tes yeux;
Plein de fièvre, l’amour y brille
Comme la foudre dans les cieux.

En outre quoi! voici l’orage,
Comme avant-hier, s’il t’en souvient?
Fuyons pour éviter sa rage,
Car c’est ton vieux père qui vient!

Esik, esik, esik.
Csókeső esik;
Az én ajakamnak
Nagyon jól esik.

Az eső, az eső
Villámlással jár;
A szemed, galambom,
Villámló sugár.

Mennydörög, mennydörög
A hátunk megett;
Szaladok, galambom,
Jön az öreged.

Ugyancsak ez eredetiségek közt felismertük még ezeket: „Sikos a hó, szalad a szán” (Le traineau) „Kereszt úton állok” (L’hésitation) „Szerelem vándora” (Chacun sa route); s talán többet is lelnénk, ha időnk volna rá. Mi köszönjük Th. Bemard úrnak, hogy bevezeti költőnket a nagy világba; de bemutatáskor megszokták nevezni a vendéget.

Megjegyzés

1. A kiadás szerkesztőjének, Arany Lászlónak közlése.