Tettvágy

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tettvágy
szerző: Komjáthy Jenő
Szenic, 1891. március 25.

    Csak szólna már, csak szólna már
    A harcok harsány trombitája;
    A csatajelt, a csatajelt
    Zajongó lelkem alig várja!

                     Petőfi

Tettekre szomjazom,
Nagy sikerek fényes sorára;
Hogy amit álmodom,
Az eszmék ragyogó világa,
Mit türelmes vásznára fest
A mennylakó dús képzelet,
Mit a jámbor papírra ró,
Az érzés, a világbiró:
Megtestesüljön valahára.

Tettekre szomjazom,
Vágyom kéjelgni hatalomban.
Gyönyör vón bírlanom,
Miért szivem magasra dobban;
Lebírni mindent s fölemelni,
Építni, törni, szárnyra kelni,
Úr lenni az anyag fölött,
Ringatnának vad gyönyörök
Napfényben, zengő viharokban.

Tettekre szomjazom,
Sikerre, zajló életárra;
Vesztedre, Hatalom,
A gőgös zsarnokok torára;
Dicső tett volna és merész
Trónra emelni szívet, észt;
Mindent újjá teremtene
Hatalmas gondolatzene
Az akarat "legyen" szavára.

Tettekre szomjazom,
Rombolni és alkotni vágyom.
A harcot áhitom,
A rothadt tespedést utálom,
Uralkodó legyen a költő!
Előtte minden emberöltő
Hadd hajtson térdet és fejet!
Vezesse ő a nemzetet
Merészen, bölcsen, tűzi szárnyon!

Tettekre szomjazom.
A szeretet legyen a törvény,
Az eszme hatalom!
Ne legyen többé átkos örvény
A gondolat s a tett között!
Érezzen föl a durva rög,
S az újjászületett világon
Ragyogva éljen minden álom
Az éj bilincsét összetörvén!

Tettekre szomjazom,
Világot átható igére.
Már lázas ajkamon
Dalok fakadnak ünnepére;
Keresztülzúg a lelkemen,
Izzó gyönyörjét érezem;
Csak jönne már a pillanat,
Átszellemítni, zord Anyag,
Nekem hatalmat adna végre!

Tettekre szomjazom.
Csak nyílna már a büszke pálya!
Merészen, szilajon
Vágtatnék a dicső tusába.
Szivemnek hadd omolna vére,
Csak hághatnék undok fejére,
Döfhetném át sötét szivét,
Kit a hazugság örve véd,
Ki gúnyt tetőz e szép világra!

Tettekre szomjazom.
Rohannék már a csatatérre!
Csak nyílna alkalom
A szívek bajnokversenyére!
Nem fog legyőzni nyers erő,
Delejáramként tör elő,
Mint egy hatalmas lángfolyam
Minden korláton átrohan
Szívem halhatatlan szenvedélye.

Tettekre szomjazom,
Dalombul még tettek születnek;
Lángokkal olthatom
Vad lángjait zajló szivemnek.
Születni látok nagy időket,
A szellem újra vakmerő lett,
A képzelet magasra csap,
A szív korlátlan és szabad,
Pusztuljon el a korcs, ki reszket!

Vágyak gyümölcse: tett,
Te vagy a férfi Ideálja.
Nem puszta képzelet
Dús életem napfényes álma.
Vértestet ölt kín és öröm,
A lét korlátit áttöröm,
Túl anyagon és túl időn
Örök mámorba széditőn
Zúg az itélet harsonája.