Testamentum

Testamentum szerző: Barcsay Ábrahám

Barátim! ha egyszer az én órám eljön
És már nincsen messze; maga Phillis önnön
Okát megmondhatja: O! ne temessétek
Torony alá testem szerzetes-por közzé
Vagy pedig hercegek pompás vedre mellé
Távol nyughatatlan roppant városoktól,
Egy szűntelen kies, s tölgyfák árnyékától
Setét völgyben, hamvam messze elvigyétek,
És legalább néki érni engedjétek,
Azt amit én szívem soha nem érhetett
Úgyis ő sokáig sírban ott nem lehet:
A por ezerféle formában változik;
Talán enyim majd egy rózsában bújdosik,
Melyben midőn őtöt Phillis megcsókolja,
Szívét szomorúság titkoson elfolyja.
Míg egy király, ki csak erőszakot mívelt
S magának koporsót még éltében emelt,
Ércben, márványkőben várja sorvadását
És száz esztendőkre rendelt rothadását,
S akkor is eltölti méreggel udvarát.