Temetés (Juhász Gyula)

A Wikiforrásból
Temetés
szerző: Juhász Gyula
Nyugat 1934. 19. szám (Szeged, 1934 szeptember) Más költők azonos című versei a Temetés lapról érhetők el.

Aranyosan és feketén döcög
Szent Mihály lova őszi fák között.

Az emberek megnézik csendesen,
Ki az, akinek útja végtelen?

És tovább mennek, mert az élet int,
Majd egyszer ők is jönnek erre mind.

Majd egyszer, ó, de addig áll a harc,
És vár a győzelem, vagy a kudarc.

Majd egyszer, ó, de addig nem lehet
Sokat időzni a halál felett.

Menni, sietni és rohanni kell,
Versenyt röpülni még a többivel.

Csak egy gyerek s egy költő, két gyerek,
Bámulja még tovább a szekeret.

A költő lelkében egy húr remeg,
És rajta egyszerre fölzengenek

A végtelenség és a semmiség.
A gyermek is fölsóhajt: ó mi szép!