Ugrás a tartalomhoz

Tavi tündérek

A Wikiforrásból
Tavi tündérek
szerző: Békássy Ferenc


A parti fészkibe dalolva hivja-e
A párját kis madár?
A tóban lappanó-lassan hullámzik-e
A lusta, hűvös ár?
Sirálymadár kacagva száll-e fölötte el,
Mikor a nádi népnek a felszél énekel
S a napsugár elől felhők sietnek el?

Felelnek az erdők a szél zengésinek,
Nevetnek a szellők, a locscsanó vizek;
Itt alszik el halandók szenvedélye,
Bűvös a part itt, közel a táj,
Hol éber a varázslatok szeszélye
S űzi játékit tündéri báj.

Itt a fájó emberkönnyek
Felszikkadnak, elpihennek;
Itt mi légi, nádi sellők,
Tünde-táncra könnyen kelők,
Felvirágozzuk a tért
Kedv-virággal, halk zsivajjal
Örülünk örök kacajjal,
S egy sem kérdi, hogy: miért?

Napfénye kincs, szórjad azért
Lelkünk ha nincs, ki tudja miért?
Örömvirág vadon terem
A tó is fátyolos rejtelem:
Egyek vagyunk,
Mi és tavunk!

Csak mikor a fellegeknek
Óriási zugva jönnek
S a vihar söpri a tért
Haragos vad szelek fujnak,
Akkor félnek, akkor bujnak,
De ki mondja meg, miért?