Tavaszi hangok

Tavaszi hangok szerző: Tisza Domokos

Ültem egy magamban
A szilfa megett,
Véges végig néztem
A szép kék eget.
Szilfának tövénél
Az első virág;
Félhasadt rügyökkel
Hajlott rám az ág.

Néztem fel az égre,
S a kelő tavaszt
Kerestem... de hogy mit?
Én nem tudtam azt,
És örökké mégis
Égben keresém,
Mintha bizton tudnám,
Onnan jő felém.

„Tán a rózsafelhőt?”
(Kérdezém magam)
„Vagy a kis pacsirtát,
Mely zeng vidoran?”
„Ej felhőt, pacsirtát
Láttam eleget!”
S néztem, ujra néztem
Az üres eget.

S im földön jő szőke
Lányka elibem,
Víg dalt énekelve
Mosolyg szeliden.
Tizenöt tavaszból
Gyönge rózsaszál,
Arcza mint a felhő,
Ajka mint madár.

Ültem álmaimban
Szőke lány megett,
Véges végig néztem
A szép kék szemet,
S birom mit az égen
Néztem hasztalan,
Vágy, remény szerel’mmel
Keblem telve van.