Tavaszi éj (Vargha Gyula)

Tavaszi éj szerző: Vargha Gyula

Már nyúgaton az est kiégett,
Az enyhe éj álmot lehel;
A hold a szunnyadó vidéket
Ezüstös köddel önti el.

A frissen ázott barna földből
Illattal átszőtt pára kél;
Reszket a fűszál a gyönyörtől,
Megtölti serlegét a kéj.

Most rejt az éj virágba mézet,
Szellő ingatja-é a fát?
Vagy tán az ébredő tenyészet
Szent borzongása futja át?

Halk lépteket hallok. Talán itt
A kikelet tündére jár?!
A vadgesztenyefák virág-gyertyáit
Végig meggyújtogatta már.