Tavasz van valahol
| Tavasz van valahol szerző: Móra László |
Valahol túl a városon,
Ahol a napsugár a földig ér:
Egy titkos áram átoson
S éledni kezd a rügy, a rög, az ér.
A nyüttes gyep megszínesül,
A rög fölött pacsirta-rádió.
Sok bujt-élet előkerül
S didergés helyett itt a dáridó!
Örömre vágyva szállnunk
Ezüst-gépen a pók-szerelmesek.
A méhkas résén beszitál a Nap...
Kicsalja csókkal a kis méheket.
Vetés fölött a levegő
Reszket, akár a lélek, hogyha fél.
Asztalt terít a legelő.
Ezüstös nyárfabolyhot hord a szél.
Pelyhes kacsák és kis csibék
A rétre hajtva boldogok nagyon.
A pásztorok: Piroskák, Pistikék,
Rovást vágnak a fűzfagallyakon.
Gyermeklánc sárga sok feje
Aranylik, mint a díszes mentegomb.
Lágy szellő játszogat vele,
Nem bántja bánat, se zsivaj, se gond.
Valahol, túl a városon,
Ahol a napsugár a földig ér:
Magamat odaálmodom,
Mint fű közt nyíló sárga pipitér.
Magamat odaálmodom,
Hiszen a lelkem itt csírázgatott!
Papsajtos árokpartokon
Még most is elmélázgatok.
Nekem, — a városban — csak a testem él!
A lelkem ott kószálgat valahol.
Amerre földet tör a hű tenyér
S amerre fajtám szíve zakatol...
A szőke Tisza partján, valahol...