Tavasz-napos réten
szerző: Móra László
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Vénhedt télnek foszladó ruhája
A földre lóg. Ki-ki megcsudálja.
A hetyke úr, a jégvirág-vezér
Hanyatt esett. Már többet nem beszél.
Alig lépett le nagy szinpadáról,
Koporsóján már langy Tavasz táncol.
Virágruhás Tavasz királynője
Jött, hogy rétjét álommal beszőjje;
Langyos csókkal hintse meg a fákat,
Előcsalja a kis madárkákat.
Fáradt szíve eljött rálehelni,
Tépett szívre útifűvet szedni.
De jó is a tavasz-napos réten
Eltünődni örök szép meséken!
Elnézni a rügyek kinyilását,
A Természet új Feltámadását...
Áhitattal megcsodálni mindent,
S a mindenben keresni az Istent.
De szép is a tavasz-napos réten
Eltünődni az azúros Égen:
Kik laknak ott? Mióta? Miképpen?
Hol van a Vég a nagy Messzeségben?
Hol a kezdet? – az élet kezdete?
Első Tavasz első lehelete? ...
Ha langy sugárt kacagva szór a Nap
S tavasz-mezőn ha méhek zsonganak:
Elheverek a zöld bársonyágyon,
Itt rám lel a titokfejtő álom,
S megyek, szállok... felkutatok mindent...
Felébredek,... s imádom az Istent!