Tanyai reggel
Gyorsan kitárom az ablakredőket,
s a zümmögő és cifra nyári kert
szobámba lépett, minden nevető lett,
a fény kicsattant a virág kikelt.
Poros fűszál szikrázik égi könnytül,
felhőtlenül villámlik az azúr;
a dombok alján vattapuha köd gyűl,
a búza sárgul mozdulatlanul.
A béreslány, végében a fasornak,
facipőben csoszog, kutat csikorgat,
a szérű zúg, csipeg a csirkeól.
A szorgalmas ásó pengéje szól,
viz foly, fa rezzen, rebben a madárka,
és a mezőszag becsap a szobámba.