Tanulmányozom a lelket
szerző: Karinthy Frigyes
Igen komolyan tanulmányoztam utóbbi időben a pszichopatológiát és foglalkoztam a lelki élet rendellenességeivel: dementiákkal, paranoiával, kényszerképzetekkel. Két félévig hallgattam Moravcsikot, Ranschburgot, Freud Zsigmondot, a neurózis és lelki zavarok diagnosztikáját és terápiáját. Szerény nézetem szerint kitűnő és szokatlan érzéket fedeztem fel magamban fixa ideák és kedélybetegségek okainak megállapításában: - az emberi agyat, mondottam egyszer egyik nagyhírű tanárunknak nagyon helyesen, az emberi agyat az őrülteken lehet legjobban tanulmányozni, mint ahogy az óra szerkezetét akkor ismerhetjük meg, ha az elromlott, és kénytelenek vagyunk felbontani.
Tehetségem fejlesztését célozva, megkértem a tébolyda egyik főorvosát, vezessen be az intézetbe, ahol a lelki betegek rendellenes és igen mulatságos agyműködését óhajtottam tanulmányozni, most már gyakorlatilag, ad hoc, esetről, esetre.
A leghelyesebb módszer, mondtam magamnak eléggé nem dicsérhető logikával, elővenni a betegeket egyenként, orvosi vélemény meghallgatása nélkül, mintegy impresszióra állapítani meg a lelki zavar csíráját; így, anélkül, hogy egy más, kialakult végeredmény-komplex szuggerálna, éles intuícióm az okok és összefüggések oly mélységeibe világíthat be, melyeket a megcsontosodott teóriák alapján alkalmazott megfigyelő-módszer soha fel nem deríthet.
A paranoiások parkjába vezetett be az orvos, megkértem, hagyjon szabadon beszélni e boldogtalan élőhalottakkal. Festői csoportban ültek a parkban, az egyik napóleoni pózban merevült meg, a másik izgatottan szaladgált, és összefüggéstelen szavakat kiáltozott. Ketten sakkoztak, egy harmadik vadul kacagott, és az öklét rázta.
Éles szemem csodálatos benső ösztönnel egy halvány fiatalemberen akadt meg, aki fehér zubbonyban, közönyös, fáradt arccal üldögélt oldalt, a kerítés közelében. Elhatároztam, hogy ezen kezdem tanulmányutamat. Legyőzve a természetes borzongást, odaléptem hozzá, és szelíden szólítottam meg.
- Hogy van? - kérdeztem.
Rám nézett. A fáradt arcon semmi izgalom nyoma:
- Na, megjárja - mondta nyugodtan.
Igen, ez az eset. A fásult dementia praecox, melankolikus állapot. A beteg nyugodtan és intelligensen beszél. Az ember meg nem különböztetné az épeszű embertől, míg a fixa ideára rá nem kerül a sor. De mindjárt kiugrasztjuk.
- Mióta van itt?
- Négy éve, a kutyafáját.
Aha, aha. A rendes tünet. A beteg tudja, hogy hol van, és ezt az állapotot valami tévedésnek, valami ellene elkövetett igazságtalanságnak érzi. Ő egészséges, erőszakkal hozták ide. Krafft-Ebing 248. oldal, alul negyedik sor. Szegény, szerencsétlen ember!
Most egy óvatos kérdés kell. Majd rávezetjük. Közben mereven nézem a pupilláit.
- Hát mi a baja?
A beteg legyint. Igen, ez az a fáradt, rendellenes kézmozdulat.
- Mi bajom, mi bajom. Nem élet ez, kérem. Az embernek se vasárnapja, se ünnepe. Reggel ötkor felkelni. De hát élni csak kell!
Aha. Aha. Már rátér.
- Nehéz a mi helyzetünk, könyörgöm. Nagy felelősség, nagy felelősség, és mi öröme van belőle az embernek?
Aha! Aha!
- Mindenért csak mi vagyunk felelősek, de hát ha már vállaltam, hát teszem a kötelességem.
Felujjongok magamban. Aha, aha. Nagy felelősség. Gezarománia. Valami nagy politikusnak képzeli magát. Talán Bismarcknak. Vagy hadvezérnek, akire rábízták a haza sorsát.
Legyünk óvatosak. Hagyjunk rá mindent. Ez a legenyhébb kezelés.
- És megbízik magában?
- Már miért ne bíznék? Két hónap múlva emelnek. Akkor mégis tűrhetőbb lesz.
Aha, rendben van. Szóval trónkövetelőnek tudja magát. Két hónap múlva trónra emelik. Megvan a fixa idea, és milyen egyszerűen fogtuk meg. Szegény fiú. Vajon nem dühöng azonban?
- És milyen lesz az emelés?
- Milyen!!... Semmilyen! Rongyos hússzal emelnek!... Piszok népség... De majd megkeserülik!
Megrázza az öklét. Rémülten ugrom hátra, úgy látszik mégis dühöng. Beleütközöm az orvosba, aki e percben lép oda. Hála Istennek!
- Ó, doktor úr - súgom remegve -, ez hogy került ide?
- A János? Azelőtt asztalos volt, felvettük, mert tisztességtudó és ügyes ember, csak ne kérne folyton fizetésemelést. Különben egyik legmegbízhatóbb ápolónk.
Abbahagytam a lelki betegségek tanulmányozását.