Tanulj, hogy boldogulj
| Tanulj, hogy boldogulj szerző: Czuczor Gergely |
Ujjábul tudományt egy ember sem szopott,
Hová mitsem tettek, kincset ne keress ott.
Régen eshetett az, s egyszer bolondjába,
Hogy sült galamb repült az éhes szájába.
Mégis furcsa dolog, no de mit tegyünk hát,
Ha a tudatlan is igen okosra lát?
S belekottyan minden dologba a kába,
Noha féllábbal sem lépett iskolába.
Kukoríkolásra jérce tanít kakast,
Lógós csikó akar igazgatni rudast,
Rák kengyelfutóul ajánlgatja magát,
S beszél a színekről, ki egy cseppet sem lát.
Varga feszegeti ország-világ dolgát,
S nem tudja felvarrni jól a saru talpát,
Jámbor atyámfia bejár gyüléssorba,
Pedig a tanácshoz esze ugyan csorba.
De hogy is ne volna csorba szegény esze,
Azt sem tudja, mi fán terem az ábéce,
Vagy ha úgy nagyjábul tanult is öreg Á-t,
Azontúl nem igen erőltette magát.
Mégis ő akarna lenni falu szája,
Sőt a vármegyét is teli kiabálja,
Jámbor atyámfia, pedig jobban tennél,
Ha addig szántani, vagy kapálni mennél.
Megverte az Isten mind a két kezével,
Ki keveset gondol kötelességével,
S ki nem tanulja azt, ami hivatása,
Szerencséjének már előre sirt ása.
Ha azzal áldott meg a sors, hogy gazda légy,
Szert a gazdasági tudományokra tégy,
Szemesen nézz körül, kövesd a jó példát,
Melyet a náladnál tanultabb gazda ád.
"Ne tanítson engem oly úrféle senki",
Igy szól e tanácsra talán egy valaki,
"Én gyermekségemtől földmivelő lettem,
Mindig húztam vontam, szántottam, vetettem."
Bizony csudálom, hogy fejed lágya benőtt,
És mégsem akarod látni a bökkenőt,
A dolog bibéje hisz éppen ott vagyon,
Hogy saját eszeddel el vagy telve nagyon.
Nem tudsz-e kovácsot, ki mindig kovács volt,
Szántóvasat mégis soha jól nem nádolt?
Avagy csizmaziát, csizmazia fiát,
Aki foltozni sem tud helyesen csizmát?
De az ily kovácsot, az ily csizmaziát,
Hogy rossz munkát tesznek, te épen ne csudáld,
Mert mindenik hitvány mesternél dolgozott,
Az cigánykovács volt, ez meg csak foltozott.
De van bezzeg kovács, aki érti magát,
S tudok szabni, varrni értő csizmaziát,
De volt is mesterök, tanultak is tőle,
Van is mindkettőnek szép haszna belőle.
Sok csinja-binja van a jó gazdaságnak,
Ha valahol, itt kell lenni tudománynak,
Hogy tudjuk tehát azt ugy félvállon venni,
Mintha csak kanállal meg lehetne enni?
"Mi tevő legyek hát" azt kérdezed tőlem,
"Hogy oly okos gazda válhassék belőlem?"
Örülök barátom, hogy e kérdést tetted,
Csak azt sajnálom, hogy már rég nem kérdezted.
Tanulj, ez legyen a fő-fő parancsolat,
Haszonra fordítsad tapasztalásodat,
Ne várj mindent csupán Isten áldásátul,
Hanem egyszerismind magad munkájátul.
Ha látod, hogy másnak vetése szebben áll,
Ne érd be vele, hogy rajta csudálkozzál,
Hanem tudd meg okát tövérül hegyére,
S te is ugy miveljed magadét jövőre.
Ha szépek szomszédod csikai, tinai,
Míg a tieidet nem birják inai,
Ne irigyeld neki, hanem járj nyomába,
Hogy te is juthass ily jószág birtokába.
Gyümölcsösöd vackort, s fűzfaalmát terem,
Pedig jobb is nőne ugyanazon helyen,
Nézz csak amaz okos gazdának kertébe,
Mily drága gyümölcsű fával ülteté be.
Újra mondom, tanulj, s ha könyvbül is értesz,
Tapasztalásodat nevelni fogja ez,
Olvasd szorgalmasan az olyan könyveket,
Melyekből a gazda okosabbá lehet.
Hej, de ott van a baj, szintén elfeledtem,
Pedig erről szólni előre föltettem,
Hogy az olvasáshoz még sok gazda nem ért,
Vagy ha ért is, könyvre nem adna egy fillért.
Hány apa nem küldi fiát iskolába,
S eltarisznyáztatja az időt hiába,
Felnő a sok gyerek, mint paszkoncakender,
Hogy válnék ezekből szemrevaló ember?
Nem tanulják-e ott a kötelességet,
Istenhez, hazához, királyhoz hűséget?
Emberré az embert csak oktatás teszi,
Mégis ezt hány apa lelkére sem veszi.
Olvasó barátom, adj hálát Istennek,
Hogy téged szülőid jobban neveltenek,
Vedd te azért hasznát, mit egykor tanultál,
Mást is példád után vonni iparkodjál.