Tűz- és acélzápor
| Tűz- és acélzápor szerző: Bálint György |
Sanghaj, Nanking, Putung, Csingjüan, Tiencsin, Tangtu – tűz- és acélzáporban él az óriási Kína. A japánok nem üzenték meg a háborút, csak éppen elkezdték, és folytatják példátlan, félemlítő, ijesztő kegyetlenséggel. Birtokában egy technikai kultúra irgalmatlan fejlettségének, pusztítanak szárazon és vízen és a levegőből. Két sárga nép szörnyű testvérháborúja, és éppen a testvérháborúk embertelenségével abban a Kínában, amelyet magyarázat nélkül ért ez a lerohanás. Kell a földje. De vajon lehet ez mentség akár emberi, akár nemzeti szempontból? Ne alakoskodjunk. Egyetlen háború sem választékos, de a japán háború kíméletlensége felülmúl minden emberi képzeletet és történelmi emléket. Ezrek és tízezrek beleszorítva lángtengerbe. Milliós városok állandó repülőtámadás alatt, egy óriási birodalom rémületben és pánikban és abban az anarchiában és káoszban, amit ez a rémület gerjeszt. Ha ez a háború sokáig folytatódik, Kínában fel fog borulni nemcsak minden törvény és társadalmi rend, de talán emberi közösség is. Lehet, hogy a japán haditechnika kíméletlensége ezt a célt szolgálja, de ha ezt a célt eléri, sok évtizedes anarchiát fog hozni arra az irtózatos nagy területre, és hódításából sem haszon, sem elégedettség nem fog származni, mert ez a győzelem végül megbontja a győzőt is. Népvándorláskorabeli kegyetlenség, a modern hadviselés minden technikai rafinériájával, íme, a földre szállt pokol, amelyért Isten előtt nem felelhet sem ember, sem kormány, sem nép, de még az a lázas és titokzatos folyamat sem, amelynek neve: történelem.
Forrás[szerkesztés]
- Lásd a vitalapot!