Tündérkert

Tündérkert szerző: Faludi Ferenc

1.
Mély álmambul felserkentem,
  A hajnal már felpirult,
Egy virágas kertnek mentem,
  A harmattal megújult.
2.
Láttam, miként bontogatja
  Az éj setét sátorát.
Luna asszony mint oszlatja
  A csillagok táborát.
3.
Csudát mondok. A virágok,
  Flora szines magzati,
Vetemények, gyümölcs-ágok,
  Pomonának rajzati.
4.
Nyájaskodtak és tréfáltak,
  Minden falat megörült.
Ugrándoztak, lejtőt jártak,
  Mig a zephyr-szél fütyült.
5.
A nárcissus hyacinttal,
  Ruta, kapor, pipacs, mák,
Majorán a rozmarinnal
  Bársonyvirág, violák
6.
Egymás derekába kapnak,
  Megforgatják társakat;
A többinek példát adnak,
  Kik kéméllik talpakat.
7.
A gyöngyvirág alig kezdi,
  Máris a tüskébe hág,
Sebbe esvén, el is végzi,
  Szánja sok virágos ág.
8.
A napvirág jön utána,
  Fejet hajtván, előlép,
Hogy páratlan, igen bánja,
  Tiszteli az egész nép.
9.
Liliom is nagy csendessen
  Hozza mosdott fiait,
Merevenen, de rendessen
  Rakogatja inait.
10.
A rózsa még most öltözik
  Fitogatja kebelét,
Festő füvel még kendőzik,
  Csinosgatja levelét.
11.
Fut a szegfű, mert érkezik,
  Félti tarka homlokát,
Most is arrul emlékezik,
  Hogy megszurta oldalát.
12.
Nyomában a bokros puszpán,
  Ingatja zöld ágait,
Sok szinben jön a tulipán,
  Nézik gyönge tagjait.
13.
Egy szép virág a kökörcsén,
  Néha hires gyermek vólt,
Elájulván, el is esvén
  A lejtő közt majd meghólt.
14.
Eztet Venus elragadta,
  Csak ő tudja, hová lett,
Talán orvosának adta,
  Egyszer már feléledett.
15.
Csengővirág van nyomában,
  Késéri a százszorszép,
Rendes egy pár ő magában,
  Flora előtt kedves kép.
16.
Ezek térdet, fejet hajtván,
  Megtisztelik párjakat;
Mosologva kezet adván
  Cifrán rakják lábakat.
17.
Tüskebokor az egressel
  Nagy nehezen táncra kélt,
Távul jártak két lépéssel,
  Egyik a másiktul félt.
18.
Egyszer-kétszer ölbe kapván
  Megvérezték magokat,
Az útifü tapogatván
  Meggyógyittá azokat.
19.
A kalapos gomba magán
  Vezet sok pór sereget,
Forgolódik virgonc talpán,
  Hippet, hoppot emleget.
20.
Répa, retek csingolódnak,
  Tök és dinnye hasán jár,
Az ugorkák forgolódnak,
  Kiki mohón lejtőt vár.
21.
Menta, Pluto szolgálója,
  Nyughatatlan rossz leány,
Mindenkinek udvarlója,
  A borsókra fittyet hány.
22.
Nem türhetik, poznájakkal
  Ide oda kergetik,
Lövöldözik zöld magokkal,
  Ezt a babok nevetik.
23.
A kápaszták otthon hagyták
  Redős nagy szoknyájokat
És fejenként elosztották
  Jó friss táncra magokat.
24.
De keveset mulathattak,
  Rut forgószél indula,
A többivel elszaladtak, –
  Csak álom volt, elmula.