Tökéletlen utánzás zsoltára

Tökéletlen utánzás zsoltára
szerző: Juhász Gyula

1921 Utánzatok, aktuális strófák, személyes jellegű versek

Ez a szomorú táj a tájunk,
Magyar táj, búval és borúval,
Nem örülünk, de fájva fájunk,
És a dalunk is bús, borús dal.

Itt nincs reménye az igaznak
És nincs malasztja az igének,
Itt csak a bú bora vigasztal
S az ifjak is mind koravének.

Sötét hatalmak ülnek itten,
Fekete végzet a vitorlánk,
A Sátán itt az Úr, az Isten
És átokká lesz a zsolozsmánk.

Testvéreim, hiába minden,
Itt úr a hitvány és a kába,
Nagy rontás ül a lelkeinken,
Ady-utánzás is hiába!