Tót deák dala

A Wikiforrásból
Tót deák dala
szerző: Vörösmarty Mihály

Ha kedvem elborúl,
Mert pénzem nincs, vagy nem is volt,
Nadrágom, csizmám csupa folt,
S kapcám mégis szorúl:
     Csak rajtad bámulok,
     S tüstént kigyógyulok,
          Roppant világ,
          Dicső világ!

Mi szépek tájaid:
A hegy, völgy és a nagy terek,
Hol dús kalászok rengenek,
És zöld borág virít;
     Mely drága gyűjtemény,
     És ez mind nem enyém!
          Oh szép világ,
          Gazdag világ!

Akárhová megyek,
- S miért ne mennék? nem tudom -
Szép városokhoz visz a nyom,
Hol megpihenhetek;
     Pedig látá az ég,
     Egy házat sem rakék.
          Oh szép világ,
          Pompás világ!

S ha féktelen vizár,
Jég, tűz, vihar pusztítanak,
S ház és mező megromlanak:
Mi gondom? semmi kár!
     Az ég be nem szakad,
     A föld még megmarad.
          Erős világ,
          Szilárd világ!

S ha itt ott éhezem,
Mi baj? van, aki jól lakott,
És hány van, aki jót ivott!
Ha ezt elképzelem:
     Étvágyam csöndesűl,
     A sor majd rám kerűl.
          Oh jó világ,
          Boldog világ!

S nem ingyen süt-e rám
Az isten napja mindenütt?
Kivévén, már ha lefeküdt,
S akkor sincs éjszakám:
     A hold leszen napom,
     Világát bámulom.
          Arany világ,
          Ezüst világ!

S ha mindezt megunom,
Csak tőlem függ, mivé legyek.
A legdicsőbb magyar leszek,
Mihelyt csak akarom:
     Hazám naggyá teszem,
     Ki szólhat ellenem?
          Dicső világ,
          Magyar világ!

S ha majd nagy úr leszek:
Ispán, alispán, potrohos,
Magam, cselédem aranyos,
S mind rajtam függenek:
     Ki hinné: én vagyok,
     Ki most itt koplalok?
          Oh szép világ,
          Dicső világ!