Téli ének

Téli ének szerző: Kis János

   Ha városból kiszökhetem,
Egészen újjá születem:
Szívem eget földet köszönt,
Szemem örömkönnyeket önt.

   Elmém kényén repdesve jár
Mint az az örvendő madár,
Melly zárva volt kalitkába,
S visszatért szabadságába.

   Minden nyájas tekintettel
Néz rám, téli készülettel,
A patak jég páncéljával
A fa ősz göndör hajával.

   A madarak szökdécselnek
A fák között hol telelnek,
Egymást biztatva repdesnek
S meleg verőfényt keresnek.

   Itt a zöld vetés csirázik,
Noha gyenge, még sem fázik,
Ott az őz szokott ágyára
Siet a völgy lágy mohára.

   Természet! szép ábrázatod
Ezerképen változtatod;
Soha fényedben enyészet
Nincs, oh dicső szép természet!