Téli éjszaka (Giosuè Carducci)
Előre! A sötét tél zúgva tombol,
a tengerparton tündököl a hó,
csikorog-omlik a lágy takaró;
és halvány pára lesz a sóhajomból.
Mély hallgatás. Merev felhők között ül
a hold, bámulva a fehér sikot,
egy vén fenyő árnyéka látszik ott,
hogy görcsösen a szörnyű földre görbül,
mint a halálért síró néma vágyak.
Vedd vérem, ó Köd, Fagy, tüzet fogyaszd
és oltsd el ezt a háborgó tavaszt.
A megtört gondolat halálra bágyad.
Felordítok: Ó tél! Ó éjszaka,
mondd, mit csinál lenn a holtak hada?