Tékozlók
Egy vackon fázni hárman, mécses meg tűz nélkül,
Télvízen egy szobában, s az csak holmi kamra,
Macskák gót gajdja közt, amint körül a lomra
Világító szemük villogva kerekűl –,
Párnául zsámolyt gyűrni, mit nappal gyerek ül,
Éhkoppot tűrni hosszan, akár a csiga gyomra,
S mint búsképű majomnép görbedni nyugalomra,
Mely reggel napba ásít, s hónaljt vakarva gyűl –,
Viselni ócska sapkát, mely annak is csak váza,
Avittas, régi rongyot akasztani nyakunkba,
Mely így fordítva paplan, amúgy fordítva bunda –,
Vén, zsémbes úrnál lakni, aki körülcifrázza
Pár garasért az istent, s bőréből majd kibú –:
Hajh, így jár az ember, ha tékozló fiú...