Táplálkozás és a sport
| Táplálkozás és a sport szerző: Gerevich Aladár (1879–1947) |
Az elindulás, a kezdet és a mai orvosi tudomány között óriási fejlődés mutatkozik. Ez azonban еgу igen-igen csekélyke fejlődést jelent a végtelen síkjában mozgó lehetőségekhez képest. Az ésszerű táplálkozással kapcsolatosan nem olvastam orvosi szakvéleményeket, de azt tudom, hogy az emberi táplálkozás kérdése még rendkívül kevéssé tisztázódott és szinte csak tapogatózás folyik ezen a téren. — Voltak időnként tudományos kísérletezések, de ezek nem vezettek eredményre.
Mint laikus, de régi sportember, a saját tapasztalataimra támaszkodva óhajtanám a sportember helyes táplálkozási módjaihoz valami kevéssel hozzájárulni. A helyes táplálkozást nem lehet egészen általánosítani. Nem, kor, életmód tekintetbe vételével lehet csak majdnem egyenként megállapítani. A sportembernél a testsúly arányosságára a magassággal szemben nagy súlyt kell helyezni, ebből kifolyólag a táplálkozásnak is olyannak kell lenni, hogy ezt az arányt lehetővé tegye és ne vegyen igénybe sem hizlaló, sem soványító, természetellenes eszközöket. A túlzásba vitt táplálkozás belső munkát ró a szervezetre és ez elvon a külső munka erejéből. A szükséges mennyiség egyéni. Túlságosan zsíros ételek, főleg disznóhús fogyasztása nem válik előnyére a sportolónak. A növényi zsír megfelelőbb a disznó és más zsíroknál. Marha, birka, szárnyasok, vadak és halak húsa, továbbá sok gyümölcs fogyasztása a legmegfelelőbb. Folyadékot a legkisebb mennyiségre kell csökkenteni. Édességek, cukor elengedhetetlen kellékei a sportolónak. Dohányzás tekintetében semmi vagy nagyon kevés.
Edzés és versenyek előtt az étkezés mennyiségét a lehető legkisebbre kell szorítani és a hiányzó táplálékot ezek után pótolni. A háborús korlátozások, a táplálkozáson keresztül, hátrányosan befolyásolják a sportember eredményeit. Maga az állam is háromféle adagolást rendszeresített. A legnehezebb testi munkásnál is erősebb fizikai munkát végez az edzésben álló sportoló és az adagolás mennyisége, ha nem nehéz testi munkás, egyenlő , kizárólag szellemi és szobai munkát végző egyénekkel. Ilyen körülmények között természetesen nagy eredményeket elérni nem lehet. Mi magyarok a múltban egy kicsit túl bőségesen táplálkoztunk, de erről immár leszoktunk és a nagy világégésben erről már leszoktattak. A háborús táplálkozás a sportolóra nem kedvező, sőt ha a gyomor egyéniségét is tekintetbe vesszük, elmondhatjuk hogy nagyon hátrányos. Majd jön egy tavasz talán, nem jó sokára és hozza a remény zöld színeit. Új élet kezdődik természetben és új és szebb élet az emberek között és az adagolt találkozást felváltja a gyomor kívánságainak ésszerű, szabad kielégítési lehetősége.