Szonett egy szoborra

Szonett egy szoborra,
szerző: Kosztolányi Dezső

1909

 mely az álló Dantét ábrázolja

Egykor mi is majd így fogunk megállni,
  mint ez a kőben szenvedő alak.
Leroskadó, merev ívek csodái,
  síró tagok, jajongó vonalak.

Így meredünk meg bánatunkba halkan,
  mikor az égre-ordítás kevés.
A fájdalom ez, néma, mozdulatlan,
  a végtelenbe beledermedés.

Az önmagába fúló néma Kín –
az ős Szükség a végzet partjain –
hátrálni nem tud s nem előremenni.

Önroncsain bús diadallal áll
s nincs fogcsikorgatás – és nincs halál –
nincs békülés – és nincs könny. Ez a Semmi.