Szonett a tékozló fiúkról
Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 22. szám · / ·
Egy vackon hálni hárman, mécses meg tűz nekűl,
Télvízen, oly szobában, mely annak is csak kamra,
Macskák gót gajdja közt, amíg körűl a lomra
Világító szemük villogva kerekűl;
Párnául zsámolyt gyűrni, min nappal gyerek űl,
Éhkoppot tűrni hosszan, akár a csiga gyomra
S mint búsképű majomnép görbedni nyúgalomra,
Mely reggel napba ásít s hónaljt vakarni gyűl;
Viselni ócska sapkát, mely annak is csak váza,
És elnyűtt ócska rongyot akasztani nyakunkba,
Mely így fordítva paplan, amúgy fordítva bunda;
Vén, zsémbes úrnál lakni, aki körűlcifrázza
Pár garasért az istent s bőréből majd kibú,
Hajh, csak így jár az ember, ha tékozló fiú...