A lap feldolgozottságának foka

Szonett a szabadsághoz

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szonett a szabadsághoz
szerző: Oscar Wilde, fordító: Kosztolányi Dezső

Nem is szeretem fiaid, mert tompa
szemükbe csak bú van, csúf bánatuk
s agyuk semmit sem ért, semmit se tud, —
de amikor a Nép ordít zajongva,

a Terror, az Anarkia, a Vadság
bús vágyam tükrözi, mint óceán
s lázadni testvért ad nekem! — Szabadság!
Lármád ezért hat édesen reám,

másként királyok, véres ostorok
dúlhatnák a népet s ágyútorok,
azt a jogot, mit megszentelt az Ég is,

én nem mozdulnék — s Isten tudja mégis,
ki meghal ott a barrikádokon,
a sok Krisztus én vélem oly rokon.