Szonett a honvágyról
Nyugat 1916. 22. szám <<>> Honvágy (Joachim du Bellay)
Boldog ki mint Ulysses száz szép mérföldet bolygott
S járt gyapjas aranyért mint Jázon, régi hős,
Ki tűzhelyéhez aztán, már bölcs úr és idős,
Békén pihenni tért, hogy lenne csendbe boldog.
Hát én? látom-e még füstből fútt lenge fodrod
Kéményekkel pipázó falum, vén ismerős?
S kis házam, többem nékem, mint királynak az ős
Ország, hajh, lát-e még, kit sorsa messze sodrott?
Mert szebb volt, míg felém tetőd ős íve hajlék
Mint Róma csarnoka, a gőgös ormu hajlék
S szebb mint e durva márvány, palád, az enyhekék.
És drágább gall Loire-on Tibernél, a latínnál,
S a Lyré kicsi halma a híres Palatínnál
S e sós tengeri szélnél az édes honni lég.