Szonett, mikor a Dies Iraet énekelték a sixtusi kápolnában

Szonett, mikor a Dies Iraet énekelték a sixtusi kápolnában
szerző: Oscar Wilde, fordító: Kosztolányi Dezső

Ne így, Uram! Nagyságodról beszélni
minek vörös láng, mennydörgés, halál,
galamb, liliom és egy rózsaszál,
setét olajfalomb inkább feléd hí,
a venyigés lankán megyünk eléd mi
s ha este egy madár fészkére száll,
rá gondolok, ki nyugtot nem talál:
Terólad énekel minden verébfi.
Jöjj, őszi délután, mikor a barna
s piros levél hullong le az avarra
és hallani az aratók dalát.
Vagy jöjj a tündöklő és teli holddal,
mikor kalásztól szőkül a hegyoldal,
akkor arass: rég vártunk már reád.