Szomszéd asszony udvarába

11. Szomszéd asszony udvarába
szerző: Kisfaludy Károly

Szomszéd asszony udvarába
Két galamb szállt minapába';
Bár elmémet mint futtatom,
Melyik szebb? azt nem tudhatom.

Egyik fürge mint a kis hal,
Arcza piros mint a hajnal,
Nem is csoda, két nap süti,
Bogár szemét, ha felüti.

Nappal is éj látszik haján,
Rózsa virit kerek száján,
Ha ez csókra tüzesednék,
A méreg is mézesednék.

Mint a hattyu szép a másik,
Mikor rózsák között játszik.
A mintha buzavirág kelne
A friss havon, olyan szeme.

Liliomból szőtt arczáján,
Gyöngybe foglalt édes száján
Szelíd öröm mulatozik,
Onnan más szivébe szökik.

Hej csak ide röpülnének!
Be örülnék a szőkének;
De a barnát is szeretném,
Szint oly kedvvel ölelgetném.