Szolnok mellett

Szolnok mellett szerző: Bajza József

Szolnok mellett, a Tiszánál,
Damjanics dicső vezér áll,
És előtte a sereg,
Melylyel a rácz pártütőket,
A hon ellen felkelőket,
Több csatákban verte meg.

Véres harczból most jövének;
Hangja víg a hadzenének,
S győzedelmet hirdető;
Mondják: e nagy ütközettel
Nyolcz ezer német veszett el,
S Szolnok tája vérmező.

Nézni szép az átmenőket
Amidőn üdvözli őket
Nyájas szókkal a vezér;
Öntudatban mint lobognak
Arczaik büszkén azoknak,
Kikhez szól vagy kit dicsér.

Új csapat megy most előtte,
S ím, ő csákóját levette,
S a csapat míg elhaladt,
Tisztes fője elfedetlen.
Nem maradt szem könnyezetlen,
Ily nagy ünnepély alatt.

„Nektek hálát hol találjak,
Legvitézebb zászlóaljak,
Harmadik s kilenczedik?
Mind oroszlánok valátok,
Ellenségeink e csatátok
Emlékökbe véshetik.”

„Egyenként megérdemelné
Mindenik, tisztté emelné
Őtet hadvezér szavam;
Ámde akkor tönkre menne,
Villámától fosztva lenne,
Vészeket hordó hadam.”

Egymástól el nem szakadtok,
És, miként eddig, maradtok
Mindig győzhetetlenek;
Kiknek rettentő nevére
Megfagy az ellennek vére,
S rácz és német szív remeg. ─

Így szólt a vezér. Szavára
Villog minden szem sugára,
S a hadból ily szó riad:
„Honszabadság a mi bérünk!
Vígy halálra bár, vezérünk
Nekünk szent törvény szavad!”