Szilágyi István nevenapjára
| Szilágyi István nevenapjára szerző: Arany János |
Lelki szemét hordó lapát,
vagyis
Olyan hasznos könyvecske, melyben a léleknek erőtlenségei kézzel
foghatólag előadatnak és épületes példával megmutattatik,
miképpen kelljen egy szóból nem százat, hanem százezeret
csinálni, anélkül, hogy az ember értelmét vehesse.
Irta aki nem aludt, olvassa aki aludni nem tud.
Az Úrnak
Nagy tiszteletű és tudományú, de kevés dohányú
(echó) leányú
Szilágyi István
úrnak
becses névnapja tiszteletére
juhászkutyai alázatossággal ajánlja
(F. B. még leeb írta volna nevét; de nem lehetett)
szerző
Ajánló versek
Mottó: Tisztelkedném kösöntyűkkel
És reá arany betűkkel
Szilágyi István nevét mettszenék.
Csokonai
Im ajánlom önnek,
Kihez sokan jönnek,
Ezen koszorús munkát,
Árányát nem kérek
Kevésvel megérek,
Ádjon jó bort és sunkát.
S minthogy István napjá,
Melyet ritkán kapjá,
Egyszer egy esztendőben:
Ázért tehát igyunk,
Mivel hogy nem tudgyunk
Iszünk-é jövendőben.
Üdvösséges elmélkedés
Ezen théma fölött: hasznos-é embernek magát lekapni.
Az egyesült tót-magyar-német nyelvrontó társaságtól régi suszták
jutalmat és foghagyma koszorút nyert értekezés, sine irá, odio et
consilió. - Irta Pécsy Lajos, a fent címzett Társaság tiszteletbeli
Conrespondens tagja, (tessék megnézni a Conrespondence-t), több tudós
ostobaságok szerzője, - de a font sónak meg nem szerzője - Lord
Essex című uj dráma vadon új lemásolója a Sock am lisen című híres
német regény (Lásd Volks-kalendert 1739.) angol fordítója - minden
honi hirlapok elpiszkolásában munkás dolgozótárs, a csőd-hirdetéseket,
széna- és birka-eladásokat olvasó egyesület tiszteletbeli levelező
tagja - valóságos belső titkos - valami a menyecskék körül - és
külső szitkos - Grobián satt. satt. satt. satt. satt. satt. satt.
egyébiránt a deákné vásznához képest - pokróc.
Mottó: Hallgas Vásár! Zenim píz megveszett a Zaskó!
Ki leltunk, adunk: mert majd harákszünk!
Egy sipegő tót a pesti vásárban.
A szerző feldicsérése
Mikoron irnának ezer negyvenkettőt
S közzé még nyolc százat, itélet nap előtt,
Akkoron e munka világra hogy lépött,
Mindenek szivében nagy álmélkodást tött.
Óh én bölcs Apollóm, tündöklő Fébuschom!
Óh én Szokrateschem és Jérémiásom,
Óh én Jóel, Ámos, Vendel-Habakukom,
Óh Bálámot hordó szerelmes állatom!
Miképpen bujdosék Aeneás Trójából,
Mikép bölcs Árgyilus apjának házából,
Ulisszes a Circe asszony szigetéből:
Apád se csinálna vaskarikát fából.
Tehát ne sírjatok keserves sirással,
Hanem örüljétek hatalmas ivással,
Osztán daloljatok hangos ordítással
Kinek kalapja rossz, ne köszönjön mással.
írta Farkas Falvi Filiczki János
Dejólógos diák! anno 1301-k
esztendőben, mikor a Duna égett.
Maga a munka:
Küszöb: Mindezeknek utánna csak annyit akarok mondani, hogy
figyelmezzen az érdemes olvasó (de nem a Rosenkranc).
Kilincs: Attention! Kopogtassunk.
Odabenn a bölcsesség asszonya: "Herein! herein! kiált a felséges
császár." Vitéz Johan Háry.
Bevezetés:
Az olvasó: Engedelmet kérek! vezetetlen is be tudok menni.
Az Iró: Nem, teremtette! musszájn úgy jőni, ahogy én vezetlek. Igy,
balláboddal előbb, azután - egy nyomra egy lábbal kétszer ne lépj.
Az olvasó: Értem - de ne tessék ollyan sebessen vezetni, mert
felbukom.
Az Iró: Semmi, semmi! Csak siess. Ha már benn vagyunk, Szerencsés Jó
napot - vagy estvét kivánok - minthogy az Isten István -
A bőlcsesség asszonya (egy irgalmatlan sancos vászon pipából dohányozva
mert tudva van, hogy a bagolyt szereti). Üljetek le erre a somi kanapéra!
Na ez derék rekruta! újonnan megnyerve a tudományoknak. Csak hiába!
egy halász ha prédikál - fog sok ezer... körmös halat.
Előljáró beszéd:
Notabéné: Engedelmet kérünk, az előljáró beszéd épen azért mivel
mindig előljáró, nagyon elsietett. - Majd talán elérjük utoljára.
Felosztás:
Érdemes közönség: ennek az én thémámnak 6 részei vannak, eccé:
1-ő rész "hasznos"
2-k rész "é"
3-k rész "embernek"
4-k rész "magát"
5-k rész "lekapni"
6-k rész "?" (t. i. a kérdőjel),
mellyek szerint kiki jó lelki esmérettel figyelmezzen és mondja ezt:
mea maxima culpa, én hiszem és vallom.
1-ő rész:
Hasznos, a, um. - Nomen adiectivum. Talán azt gondolják az urak?
hogy ami hasznos, az nem káros? és ami káros, az nem hasznos? - - -
Hallgatunk úgy-é - tehát megmondom én, hogy van! Ami hasznos, az káros
és ami káros, az hasznos. Példával világosítom... Leesik a lópatkó...
ti láikusok azt mondjátok, káros... holott csalatkoztok, mivel a
cigány hozzám jő lópatkónak való vasért - én két árán megfizettetem
magamnak - és így hasznos. Aliud eiusdem argumenti. Disznótorba
hívlak! ti azt mondjátok hasznos - persze, mert jól megveritek a
horpaszt, nem éheztek, mint otthon. - De nekem? Nekem isten utse
káros az, mert ha minden estve ott zabálnátok, utolsó filléremből
is kipusztítnátok. - De térjünk a továbbára... Továbbá
2-k rész:
É: Némelyek h betűvel használják, így: "éh" s azok rendesen
mindenütt megjelennek, ahol a kémény füstöl.
Jelszó: Az én térdeim ellankadnak
Böjtölés miatt elszáradnak.
Zsoltár
Valólag ez keserves rész, - jaj azoknak, kik teljes életökben ezt
olvasgatják. - Azért is hamar-hamar-hamar ugordjunk a másik részre.
3-k rész:
Embernek.
Scholion:
A nak-nek-keli helyes élést a grammatika s az egyszeri mendikás már
eléggé megtanították - most tehát - vegyük fel - ha bírjuk - az
embert.
Ember. Plátó definitiója szerint tollatlan kétlábú állat. De mivel
Diogenes megmutatta, hogy a koppasztott kakassal ezen definitióban
osztozik, én másképen fogom definiálni.
1-ör. Az ember ollyan valami - ami mozog, - de többnyire azért
mozog, hogy embertársa ne mozoghasson.
2-or. Az ember ollyan valami - ami nem mozog: - mihelyt hermetice
bezárják.
3-or. Az ember ollyan valami, mint a rongyos köpenyeg - keresztül jár
rajta a levegő.
4-er. Az ember ollyan valami - amiből idővel még csak semmi sem
lehet.
5-ör. Az ember ollyan okos - aki gyönyörködik, ha bolond lehet.
6-or. Végre az ember ollyan állat, mely hol lenyesi, hol meghagyja a
szakállát.
4-k rész:
Magát. Jaj! lelkeim! ezt a szócskát csak nézve olvassák de az
istenért! ki ne mondják! mert esztétika és ezen szent-kettősség
elleni bűnbe esnek: kegyed és ön, - hagyjuk itt, fussunk tovább!
Végtére, végezetre, utólszor és utóljára előtt való vagyis
5-k rész:
Lekapni? Ezen szóval igen sok fiatal emberek élnek, holott az N. N.
város és J. vármegye botozó intézetében cáfolhatatlanul megmutattatott
már, hogy nincs veszedelmesebb szó, mint ez: kapjátok le csak!
Egyébiránt vannak vele többféle szóllás formák: jelessen:
30-at kapni
ajándékot kapni
rühet kapni
bizonyos durva és nehezen
viselhető darócnemű öltözetet satt.
Van a kap törzsöktől még egy igen népszerű és épületes példabeszéd
is: üsd a kaputost, melly sokkal gyakorlatiasb, mintsem bővebb
magyarázatra szüksége volna; ismétlem továbbá
6-k rész:
? (kérdőjel, girbe-gurba ut videtur). Ezen jelet nem teszik ugyan az
eféle sohajtó szók után: hajh! oh! jaj! haj! vagy ha oda teszik, előbb
szépen kiegyenesítik, mindazáltal ne higyjetek neki, ritka van közte,
aki idő multával fel ne egyenesedjék, azaz kérdőből felkiáltó jeggyé
ne váljék. Exempli gratia:
1. Kérdőjelt lát az ifju az ujonnan vett menyecske homlokán - lelke
titkos sejtelmében elébe gondolva e szót: hű leszel-é Éva? Mulnak évek
s a jel felkiáltóvá változott, - melynek elébe sóhajtja a férj: "haj
haj"
2. Kérdőjelt lát a kártyás a kártya hátának valamennyi cifrájában.
Felfordítja s a felkiáltó jelet látja helyette.
3. Satt. satt. hiszen tudja az érdemes olvasó - mert máskép érdemes
sem volna - hogy exempla sunt odiosa.
Bérekesztés:
Miután tárgyunkat ekképen a lehetőségig kimerítettük, és
ledönthetetlen okokkal megmutattuk, hogy az embernek magát lekapni
hasznos, nincs egyéb hátra, mint e bölcs tant tettleg is bébizonyítni
- egyúttal a Bölcsesség asszonyára ajtót húzni, ő kegyelmének a
bagolyevéshez jó étvágyat, nyugodalmas jó nappalt (mert nappal
szokott aludni) kivánni.
Előljáró beszéd:
(a céldombnál használva). Na, én már ki is pihentem magamat, tessék az
uraknak is leülni.
Vége.
Epilogus
Finis rei operae
Jó búvó hely a Csere
Jó boros pince Csere
Azért él úgy, mint here
Azért van sok korhele
Evő ivó embere,
Allgemeine kenyere
Pécsije és Zvikkele
Morgalmas Pap Emere,
És szűz Rozvány Endere,
Klassicus Demetere,
Rectora Correctere
Cigány eskütt embere (F. M.)
Und so weiter - cibere.
Szívesen kívánom.
Voinovich Géza jegyzete a köszöntőhöz:
E köszöntő megismerteti Arany szalontai ismerőseinek körét s ezzel
megérteti tréfáinak színvonalát. Az epilógus felvázolja őket. A
"Csere" búvóhely, erdő, Szalonta határában. - Csere József kántor
volt, Pécsi Lajos fűszeres - ezért a célzás a sóra; egy szekrényében
állítólag levelezését tartotta, - kiderült, hogy italokat. - Zwickel
József chirurgus, borozó cimbora; Rozvány Endre atyja boltjában
dolgozott, nagyon utánavetette magát a fehércselédeknek; Zsugovics
Demeter a görög város boltosa, rosszul, de szívesen beszélt deákul;
Pap Imre üveges boltos; a "cigány esküdt" Fekete Mihály, barna-fekete
ember, innen ragadt rá a tréfás elnevezés.