Szilágyi Dezső
| Szilágyi Dezső szerző: Gárdonyi Géza |
Óriás a törpék között.
Olyan szónok, mint John Bright. Tanult. Tud. Van benne akarat és kitartás. Az alkotásai praktikusak. Ha kell, jómodorú; ha kell, goromba, mint a bérkocsis.
Az Isten is miniszternek teremtette.
De a parlamenti menyasszonysága mégis soká tartott.
Ennek azonban ő maga volt az oka. Életének legfőbb gyöngesége, hogy bevette az Apponyi maszlagát.
Apponyi ugyanis elhitette vele, hogy Magyarországon a polgári származása miatt sohasem lehet miniszter. Egy polgárminiszter volt csak: Horváth Boldizsár. Több nem lesz. Ha mégis lesz valaki, az nem lehet más, csupán csak Szilágyi Dezső, de csak akkor, ha Apponyi lesz a miniszterelnök.
Szilágyi Dezső abban az időben komolyan fogta fel Apponyt. Hitt benne.
De aztán kijózanodott.
Ment a maga útján és a hajóját, ha meg is roncsoltan, de nem összeomlottan vitte a kikötőbe.
Mint miniszter rendkívüli munkaerő és szorgalmas is.
Ez eddig hihetetlenül hangzott. A kövérsége miatt ugyanis ráfogták, hogy lusta és kényelmes. Szilágyi az alkotásaival felel a gonosz nyelveknek.
Az udvarnál nem szerették.
Ahányszor még Bécsben járt, mindig örömmel jött haza. Nem azért, mintha jól végzett volna, hanem mert túlesett a hosszú és hideg ünnepies ábrázatokon.
Bécs ellenzéki fluidumokat látott benne.
Szilágyi Dezső szerette a jó ebédeket (ámbátor a király asztalánál még nem lakott jól magyar ember) ─ és az is illusztrálta az ő politikai buzgalmát, hogy az ülések ideje alatt semmivel sem étkezett jobban, mint a legutolsó diumistája. Egy kis borjúpörkölt, egy szelet sonka futtában, néha állva bekapva, ─ ez az igazságügyminiszter ebédje heteken át.
És ebben annyi a változatosság, hogy ha beszéd során van, akkor egy pohár közönséges asztali bort, ritkán egy pohár madeirát öntött be.
Hogy aztán mennyi a spiritusz a beszédeiben, azt mindenki tudja. Őt hallgatni élvezet, kivált ha rögtönzötten beszél, hogy valakinek a támadásait visszaverje. Ilyenkor a gorombaság csimboraszszói magaslatára emelkedve, kápráztató tűzijátékokat produkál.
Az előadásában van valami professzori. Jobbra és balra hajlong. Olykor meg, ─ különösen, mikor nevetségessé akarja tenni a t. előttemszólót, ─ táncmesteri állásokat vesz föl s az arcán ördögi mosolygás kíséri az éles nyilakat, amelyeket biztos és erős kézzel lő az ellenfelére, egy perc alatt elborítva ezernyi sebbel, amelyek közül nem egy életveszélyes is.
A privát életben, hol selyem, hol pokróc. Az alantasaival szemben mindig pokróc, de nem azért, mintha rossz ember volna, hanem mert únja az aprócseprő ügyeket és mindig kevesli, amit dolgoznak.
Tud angolul, franciául és németül. A memóriája nem éppen kitűnő, de az elméje friss és széles határban mozog.
Kitűnően vív és kedvesen udvarol. De nem kitartással.
Ez az oka, hogy házasságig nem udvarolt senkinek.