Szezontól szezonig
| Szezontól szezonig szerző: Tóth Árpád |
Hősköltemény több énekben. - Azért hősköltemény, mert hős lesz,
aki végig meri olvasni. - Saját külön végképp kiküldött tudósítónktól.
A szezon mint olyan
A szezon tavaly úgy kezdődött,
Ah, míg leírom, a szívem is reszket,
Hogy a Csokonai-kör
És a csütör-
Töki esték váratlan élni kezdtek.
Felolvasott a doktor Prőhle,
S tőle
A fák határozottan elhervadtak.
Megkezdődött az ismert őszi attak:
Jött a csúz, és szólt a nátha:
Hátha
Mi is szétnéznénk a világban,
S erre mindnyájan
Prüszkölni kezdtünk lágyan.
Ah, nyájas olvasóm,
Ki e sorokra megadón tekintesz,
Ugye, ma is csak így van mindez?
A nátha, a csúz s az egész szezon.
Nyugodj bele - ez az ősi rezon,
Bár most még rosszabbul megy minden,
Laposabb a pénzügyi ború,
Még közelebb jött a háború,
Csapást ránk a sors ostornyele mér,
S a Prőhle tanár úr után
Felolvasott a Baáry Elemér.
Nos, olvasóm, vigasztalásul
Ülj most a kandallóhoz énvelem,
S tűnődjünk el orrt fújva, könnyet ontva,
Az eliramló furcsa életen.
Nézzük át a szezon történetét,
Az ah-okat és az eh-eket,
A búkat és a pecheket,
Amikből, ugye, most is volt elég.
A tripoliszi bál
Táncmulatságok tekintetében
Az elmúlt szezon feltűnő szépen
Sikerült,
Szép volt, jó volt, sokba került.
Minthogy már rég elhanyagolták
A szegény nagykövetek dolgát,
Hát a jószívű nagyhatalmak
Az első jótékonycélu vigalmat
Az elárvult diplomaták
Felsegélésére adták
Tripolisz összes termeiben.
Meghívtak sok béget s agát,
S táncosának sok kedélyes vendég
Emlékül - otthagyta a fogát.
"Sose halunk meg!" - kiáltoztak,
Egymás belét vígan kiszedve,
S a jótékony cél érdekében
Az ügyet a török felülfizette.
Debrecen szezonja
Felbuzdultak erre a szende, szép
Debreceni leányegyletek s hölgyblokkok,
S mert ők sem smokkok,
Még Tripoliszt is túlrendezék.
Mert, istenem, ugyan mit ér,
A tripoliszi csatatér
Ahhoz képest, ahogy kinéz
Hajnal felé a vén Bika,
Mikor lezajlik Debrecenben
A bálok legzajosbika?
Taposott tyúkszem, rongyolt gallér,
Tört pezsgőspalack, gyűrött gavallér,
Szívedben a mámor
Édesbután forr,
S mikor jön a fizetőpincér,
Kinyújtod az ujjad négy princér,
S elbosztonoznál, mint - a kámfor.
A balkáni bál
és Máthé Gyula
Viszont az idei idény
Is szép lett. Örömeit én
Hadd sírom el, jött Nikita
Egy háborúsat rikita
Lelőtt egy szép török határfináncot,
S erre a Balkán
Rákezdte nyalkán,
Amíg el nem únta, a táncot.
Nézi Európa, s szegény feje reszket,
De én csak nevetem eztet,
Mert a kitünő Máthé Gyula
Hősi bátorságra gyula,
S itthagyva a színtársulatot,
Nagyszerű békeakcióba fog.
Lemegy szépen a balkáni harctérre,
S piros arccal, mint egy pipacs,
Kijelenti, hogy az egész Balkán
Ripacs.
Erre a Balkán nagy ijedtséget fejt ki,
Szerbia a kikötőt elejti,
A szegény, megoperált Prohászka
Kebléből kitör egy fohászka,
S csend lesz.
Több táncvigalmat az idén,
Hálistennek senki se rendez.