Szerkesztő:Suto.tamas/Volt egy idő, nem kell megneveznem

Volt egy idő, nem kell megneveznem szerző: Lord Byron, fordító: Sütő Tamás

Volt egy idő, nem kell megneveznem
Amíg nem lesz soha elfelejtve,
Hozzád hasonlón érzést viseltem,
Arcod mindig ott van lelkembe.

Az órától mikor csak beszéltünk,
Szerelembe veszve, hasonlóan
Durván egymás szíveibe téptünk,
Ismeretlen ez s rideg, valóban!

Nem, nem bír elsüllyedni ily mélyre,
hogy emlékezz az elrepült vágyra,
kebledben egyedül van szegényke,
hasonlít a becstelen csókjára.

   És most szívemben szerény a vigasz,
mert ajkad hallottam kimondani,
mi elképzelt és csak néha igaz,
a szép időknek szelíd napjai.

Igen! Én imádott, gonosz asszonyom,
hervadó szívem nem szeret többé,
én az édesem keresni fogom,
talán az emlék marad örökké.

Lám! Ezek dicső képzelgések nekem,
lelkem sem zúgolódik könnyedén,
enyém volt szíved s enyém kell legyen,
a te lelked egyedül az enyém.