Szerkesztő:Suto.tamas/Vétek
---
Míg ágyú fütyül fenn és veres köpött nyála
nappal, este dúlja az égi kék teret,
s évezredek égnek el a tűzben rakásra
piros s zöld díszben a tréfás Király nevet;
---
míg szörnyű idegbaj rúg, vág és tombol nagyon,
s százezrekből emel párolgó felleget
- bús holtak, nyár karján, fűben,egy derűs napon,
természet, ki alkotád a leheletet! -,
---
tán van isten, aki damaszt oltárteríték,
tömjén, bő aranykelyhek ölén szédeleg,
hozsannák bölcső dalán lomhán témfereg,
---
fölkel rögtön, ha az anyák , félve, elhinnék,
hogy van, főkötőben sírnak , mert adni kell
keszkenőből kövér krajcárt, s rájuk figyel.