Szerkesztő:Suto.tamas/Kritikusaimhoz
Nagyon sok virág van, s kevés
termést hordoznak gyakran,
mind az élet kapút verik,
de holtan hullnak el s halkan.
Nagyon könnyű verset írni,
amikor nincs mit mondanod,
hallásod után az üres
szavakat egy sorba rakod
De amikor a szíved ver,
élő vágyak és sok szenvedély,
fejedbe mindnek hangjáért
hallgatást kellene remélj?
Mint a virágok kik vernek
az élet s az eszme kapuján,
kérnek engedélyt a világba
az alkotott beszéd ruhán.
Saját szenvedélyeidet
és saját életedet,
mely bíra ítéli meg majd,
mely használ majd jeges szemet?
Á! akkor talán megérzed,
hogy fejedre hull az égbolt:
hol találod a szavad
mely igazságnak elég volt.
Kritikusok, holt virágok
nem tudtok termést hordani,
könnyű akkor verset írni
mikor nincs mit elmondani.