Szerkesztő:Suto.tamas/Jó volna meghalni
szerző: Sütő Tamás
Lássátok feleim szem'tekkel csak nyűg vagyok anyámnak,
értelme van-e az életnek, a kegyetlen csatáknak:
ha hideg vérrel még az anyám szívéből kilöknek?
Nincs ott hely csakis önmagánnak és durván senki többnek,
emlékemmel nem tudom felidézni hogyan szeretett,
romlás bontogat mint egy gyenge vékony, vörös szövetet
bontogatott hajdanán, mikor még nékem kötögetett.
Rég volt már minden jóság, s feltétlen szeretett mit kaptam,
tegnap is csak kiabált, én csak tűrtem, én csak hallgattam,
pedig a feleselésre buzdított a gonosz hajlam,
akkor, azon percben őt szinte már megölni akartam.
Ahogyan élek néki nem jó, beszédem túl kihívó,
nem tetszik neki, hogy a kisfia jó verseket író
koldus költő lesz, ha nem szeretsz anyám így, én szeretlek,
ha nem vagyok jó neked, sajnálom jobb én már nem leszek,
sokszor kívánom, hogy jó volna meghalni szép csendesen,
aztán eszembe jutt az, hogy nem az én vétkem az életem,
az egyetlen Bűnös kit számba vehetünk az csak te vagy,
márciusi éjszakán szültél meg s ez nyugodni nem hagy.
Te vagy a hibás azért mert élek, így nem kell megbocsáss
nekem semmiért, van bennem sok jó is de nehéz, hogy láss,
csalás vagy, idengenség, anyám, ma a legynagyobb csalás!