Szerkesztő:Suto.tamas/Egy költő Sikolya a többiekhez

Egy költő sikolya a többiekhez szerző: Sütő Tamás

Olyan mélyre süllyedt a vers, hogy az rémes
nekem nem adatott meg semmi gyönyör s kéj,
rettegek a gondolattól, hogy magamra
maradok, síri csendben üvöltve nagyon
ha jön az éj.

Ki ölel majd keblére, ki lesz jó anyám,
ki hoz vissza szülőként a tévutakról
ki mondja majd jól végzem én minden dolgom
ki segítene nekem felállni a porból
az agyagból?

Van-e hozzám hasonló ember a földön,
aki meghalna rgy halott gondolatért,
a múltért mi nem jön vissya soha többé,
azért mert az ember nem kapja meg soha
azt amit kér.

Merre vagytok ti, világ szemefényei,
mért bújtok el a sötét Európába?
Most kell a dal! Most kell minden igaz ének!
Hát vár sors, a végzet, úgy zendítsetek rá
a nótára.

Middőn az álom, önkivület s a gönyör
hajtanak tovább az ének messze ringó,
de vannak órák mikor fel kell ébredni
és a hőn szeretett nő helyet már elég
lesz egy ringyó!

2007.december.30